Október 15. A vendégbabák világnapja
"...az élet olyan, mint a szél, és mint a szél, úgy száll tova. És elmegy innen máshova." /Shona Innes: Az élet olyan, mint a szél/
Ezen a napon azokra a babákra (átsuhanó babák, vendégbabák, angyalbabák) emlékezünk, akiket a szülők, a családok a várandósság, a szülés, vagy a születés utáni első évben veszítenek el.
A gyász a veszteségre adott természetes reakció. A mai társadalmunkban a halálról általában is nehéz beszélni, de ha az élet legnagyobb ígéretét - a születést - érinti, az még nehezebb.
A témát sok tabu és félreértés övezi, a veszteséget átélt pár ezért gyakran magára marad. A környezet számára fenyegetést jelenthet a téma, mivel a médiában a várandósságot idealizálva mutatják be. A perinatális veszteség azt üzeni: ez bárkivel megtörténhet (és ez így is van). A perinatális gyász láthatatlan veszteség abban a tekintetben, hogy nincs kifejezett rituáléja, illetve gyakran nem is tudjuk mit mondhatnánk - ezért inkább hallgatunk.
Néhány tudományos adat:
Vetélés a várandósságok kb. 15-20%-ban fordul elő, nem diagnosztizált várandósságok esetén ez 30-40% is lehet.
Évente kb. 2.6 millió halva születés és 2.3 millió újszülött halálozás fordul elő világszerte.
A kutatások szerint a veszteséget átélt nők 30-50%-a tapasztal klinikailag jelentős depressziós és szorongásos tüneteket a veszteség utáni első 6 hónapban.
A férfi partnerek gyásza gyakran kevésbé látható, de ők is kb. 25-30%-ban mutatják a fenti tüneteket.
Feldolgozás, támogatás:
Ha szükséges, kérjünk segítséget. A szakemberek által vezetett gyászcsoportok pl. jelentősen csökkentik a depressziós és szorongásos tüneteket.
A kórházi protokollok, amelyek lehetővé teszik, hogy elbúcsúzzanak a szülők a babától (pl. fénykép, nevesítés, búcsúszertartás) pszichológiai védőfaktorként hatnak a fenti tünetekkel szemben.
A spirituális vagy vallási gyakorlatok bevonása is segíti a hosszú távú megbékélést.
Hogyan kell megfelelően kommunikálni, támogatást nyújtani:
Mit ne mondjunk a veszteséget átélt családnak:
Ne próbáljuk megmagyarázni a veszteséget, vagy a jövőre terelni a figyelmet (Biztos így volt megírva., Minden okkal történik., Majd lesz másik baba., Legalább már van egy gyereked., Biztos beteg lett volna.).
Ne sürgessük a feldolgozást (Ideje lenne továbblépni., Próbálj meg pozitívan gondolkodni.).
Ne kerüljük a témát félelemből. A hallgatás gyakran fájdalmasabb, mint a gyászról való őszinte beszéd.
Hogyan nyújtsunk támogatást:
Ismerjük el a veszteséget (Nagyon sajnálom, hogy ezt át kell élned., Ez óriási fájdalom lehet - ha szeretnéd, itt vagyok., A kisbabád fontos volt, és számít, hogy itt volt).
Egyszerű jelenlét, mivel a gyászolók nem megoldást, hanem egyszerű jelenlétet keresnek (Nem tudom mit mondjak, de itt vagyok.).
Engedjük, hogy megélje érzéseit (düh, üresség, szomorúság, bűntudat stb.).
A baba nevének használata. Ezzel elismerjük, hogy ő létezett.
Gyakorlati segítség ajánlása (főzés, bevásárlás).
Hova nyúljunk, ha támogatást keresünk:
Élet. Érzés Egyesület
Napfogyatkozás Egyesület (vendégbabák gyászcsoportok)
Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság (MPPPOT)
Gyászfeldolgozás Módszer Központ
Russel Friedman, John W. James: Gyógyulás a gyászból
Singer Magdolna: Asszonyok álmában síró babák
Pollák Éva: Átsuhanó tündérbaba (gyerekeknek is)
Anna Elina Isoaro - Mira Mallius: Azon az éjszakán tél lett (gyerekeknek is)
Angela Körner Armbruster: Halva született, leány
Loupe Színházi Társulás: Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá